A húsvét ünnepe
Napjainkban a húsvét ünnepe leginkább a tojásról, a nyusziról és a közös családi étkezésekről szól. Ha vallási szemszögből közelítjük meg a témát, akkor hasonlóan a karácsonyhoz, ennek a tavaszi neves eseménynek is igen messzire visszanyúló gyökerei vannak.
A zsidóság számára mai napig rendkívül fontos este, amikor a család összeül, és a legfiatalabb felteszi a nagy kérdést: mitől más ez a nap? A történet a több ezer évvel korábbi Egyiptomból való kivonuláshoz fűzhető, mikor a Fáraó a 10 csapást követően engedte el Izrael fiait a rabszolgaság igájából. A csapások sora alatt a zsidóság végig védve volt, de az utolsó elleni védelmet egy levágott bárány ajtóra felkent vére biztosította. Az este során az állat húsát pedig meg kellett ennie a népnek. A megmenekülésük és szabadulásuk után pedig parancsba kapta Izrael, hogy minden egyes évben emlékezzenek meg az Úr csodálatos tetteiről.
Nem is meglepő, miért ünneplik mai napig 8 napon át a zsidók a pészáchot. Az évek során pedig még milyen sokszor próbálták őket ellehetetleníteni, de Isten mindannyiszor kimenekítette őket.
Érdekes módon ezt a zsidó ünnepet, igaz mindenféle szokása nélkül, de mégis megtartja az egész világ. Főleg, mert Jézus Krisztus halála, eltemetése és feltámadása új értelmet szerzett a megszabadulásnak, melyet nagyon sokan el is fogadnak. Jézus földi élete utolsó napján megülte a húsvétot a tanítványaival, majd ezek után feláldozta magát. Ő lett az emberek számára olyan, mint a zsidóknak az a bárány, akit levágtak a 10. csapás estéjén, hogy a Halál angyala elkerülje az ő házukat. Ahogy a bárány vérének hatására az öldöklő angyal elkerülte a zsidók otthonait, úgy Jézus Krisztus vére is szabadulást szerez, amennyiben megtérés, újjászületés által elfogadjuk azt. Az újszövetségi események fényében már nem csak a zsidók számára tekinthető fontos ünnepnek, megemlékezésnek a húsvét, hanem az egész világ a magáénak érezheti.
Na de, hogy hogyan jött be a nyúl, a tojás a képbe, na, az már egy egészen másik történet.