A felelősség felvállalása a családi kapcsolatokban

A családi kapcsolatok rendkívül fontosak egy ember életében. Éppen ezért jobban kell rájuk vigyáznunk, mert mondani szokták, hogy ha minden szakad, a család az, aki feltételek nélkül melletted áll a szükség idején.

Néha azonban adódnak itt is nézeteltérések a családon belül, és a tartós harag sosem vezet jóra. Nem is az a probléma, hogy egyes esetekben bátrabban beszélünk a családtagjainkkal, mint kellene, hanem az, ha nem vagyunk hajlandóak utána beismerni a tévedéseinket. Igazából a bocsánatkérés nem mindig arról szól, hogy nekem vagy a másiknak van igaza, hanem inkább arról, hogy fontosabbnak tartom a vele meglévő kapcsolatomat, mint a saját igazamat. A Szentírás is úgy nyilatkozik a szeretetről, mint ami többek között mindent remél, mindent eltűr. A családi kapcsolatainknak pedig normális esetben szükségképpen szeretet-kapcsolatoknak kell lenniük az ember egészséges szellemi-lelki fejlődése érdekében.

Amennyiben azonban már megtörtént a sertés, különböző módszerek állnak rendelkezésünkre a sértettek kiengesztelésére. Ezek közül a legegyszerűbb és egyben legnehezebb is olykor a szemtől-szembeni bocsánatkérés, amely során elismerjük a hibáinkat, megbocsátást kérünk, és ígéretet teszünk arra, hogy ezután igyekszünk másképp viselkedni.

Vannak azonban, akik ezt a lépést nehezebben teszik meg, számukra a mentőövet a kárpótlás jelenti a sértett fél szeretetnyelvéhez igazítva. Nyilván ez nem lehet általános megoldás a problémák rendezésére, de mindenképpen értékelendő lehet a megbocsátásért tett igyekezet.

Hozzászólás írása