Tanulj, vagy lecsúszol!

A magyar társadalom osztályszerkezete az utóbbi 10-12 évben tovább torzult. Továbbra sem alakult ki egy meghatározó súlyú középosztály, sőt inkább csökkent a középréteg aránya. Ellenben nőtt a legalsó, szakképzetlenekből álló osztály létszáma, ráadásul a társadalomnak ez az egyharmada kirekesztődik a munkaerőpiacról és a társadalomból. A Tárki elemzői szerint az ország gazdasági lemaradásának ez az egyik fő okozója, a jelenlegi oktatás- és foglalkoztatáspolitika pedig még rá is erősít erre a negatív tendenciára.

A Társadalmi riport 2014 tanulmánykötet legfontosabb üzenete egyrészt a lecsúszás, a magyar társadalom szerkezetének egyre erőteljesebb torzulása, másrészt az unortodox gazdaságpolitika, a túlzott állami beavatkozás kétes hatása a magyar gazdaság versenyképességére nézve. Ugyan máshol is tesznek ilyen lépéseket, de a közgazdászok szerint, ha ezeket a válságkezelő eszközöket állandósítja a kormány, akkor a mostani fellendülés nem lesz tartós.

A gazdasági fellendülést a társadalmi egyenlőtlenségek is lefékezik, de a szegénységnél is nagyobb problémának tartják a kutatók a magyar társadalom szerkezetének torzultságát, az erős középosztály hiányát. A rendszerváltás idején még mindenki abban bízott, hogy kialakul egy mind szélesebb középréteg, de nem így történt. A 2001–2012 közti időszakot sem egy erőteljes középosztályosodás, hanem a szakképzetlen réteg növekedése jellemezte. Nagyon alacsony a középrétegek, különösen a felső középrétegek aránya, és óriási a szakképzetlen réteg, amely kiszorul a közoktatásból és a munkaerőpiacról is, így nemcsak jövedelmileg, hanem más szempontból is kirekesztett, „underclass” osztályt alkot.

A szociológusok szerint a magyar társadalomban meghatározó ereje van a foglalkozások szerinti tagozódásnak. A foglalkozás mellett a jövedelmet, az iskolázottságot és a háztartás felszereltségét – digitális eszközök, internet stb. – veszik górcső alá, öt osztályra bontva a társadalmat. A vizsgált szempontok alapján a felső középosztály, a középosztály, a leszakadók, a munkásosztály, valamint a szakképzetlenek, más néven depriváltak egy társadalmi hierarchiát is megjelenítenek.

A felső középosztályba sorolják a 3 százaléknyi elitet, valamint az értelmiségieket, az alkalmazottakkal rendelkező vállalkozókat és a nem rutin szellemi dolgozókat. A „sima” középosztályba szakmunkások, rutin szellemiek és egyéni vállalkozók tartoznak, míg a munkásosztályt szakmunkások alkotják. A leszakadók 7 százalékos csoportja pedig „sodródó” pozíciót foglal el a középosztály és a munkásosztály között: ez ma főként középosztálybelieket, értelmiségieket és szellemi foglalkozásúakat érint, míg 2001-ben inkább a szakmunkásokat jelentette. Azt sem szabad elfeledni, hogy nálunk a „középosztály” inkább egy köztes helyzetet jelöl, és nem azonos a nyugati, polgárosodott középosztályokkal – hívják fel a figyelmet a szakemberek. A nyugati demokráciákban a klasszikus középosztályt a biztos, független egzisztencia, tőketartalék és megfelelő műveltség jellemzi. Nálunk viszont a középosztályba tartozók fele szakmunkás foglalkozású.

Nemzetközi összehasonlításban a felső középosztályunk jóval szűkebb az európai országok átlagánál (32 százalék kontra 47 százalék), míg a szakképzetlenek sokkal többen vannak (36 százalék kontra 22 százalék). 2001 és 2012 között a nyugati országok társadalmi összetétele nem változott, azaz sikerült megakadályozniuk a tömeges lecsúszást. Magyarországon ellenben egyértelmű süllyedés van, a régiónk országaihoz viszonyítva is. 2001–2012 között ugyanis Magyarországon a legszegényebbek és a munkásosztály arányá­nak növekedése, valamint a középosztály, illetve a felső középosztály arányának csökkenése zajlott, s ezen belül a jövedelmek egyre inkább egy szűk rétegnél koncentrálódtak.

A szakemberek szerint a magyar gazdaság felzárkózásának egyik legfőbb akadályát a torz foglalkoztatási struktúra, a szakképzetlen, sok tekintetben lecsúszó réteg rendkívül magas aránya jelenti. Jól mutatja a helyzet súlyát, hogy míg a képzettséget nem igénylő munkát végzők aránya nálunk 36 százalék, addig a visegrádi országokban 26, a régi EU-s tagországokban 20 százalék. (Nálunk ilyen munkát végeznek a  képezhetetlen szakmunkások is.) Ez össztársadalmi probléma, hiszen a magyarok harmadának legfeljebb általános iskolai végzettsége van, és a roma népesség a szakképzetlen rétegnek alig az egyötödét teszi ki. A negatív trendet sajnos erősíti a jelenlegi közpolitika: az érettségizettek és diplomások számának csökkentését célzó oktatáspolitika, az iskolák szerinti korai szelekció.

Másfelől nem ad megoldást a foglalkoztatáspolitika sem, hiszen a szakképzetlenek teljesen kiszorulnak a valódi munkaerőpiacról. Ez akkor is igaz, ha közmunkásként tengődnek, hiszen a közfoglalkoztatásból 10 százalék az elsődleges munkaerőpiacra való visszakerülés esélye – és ezt a szerencsés tíz százalékot sem a közmunkások felét kitevő szakképzetlenek adják. Köllő János közgazdász megállapítja, hogy Norvégiában a színvonalas felnőttképzési rendszer segíti vissza az alacsony végzettségűeket a munkaerőpiacra, Olaszországban a családi kisvállalkozások szívják fel őket. Nálunk sem az oktatási, sem a foglalkoztatási rendszer nem biztosít lehetőséget az önerőből való kitörésre.

A felzárkózásunk másik nagy akadályát a végletesen túlpolitizálódott magyar közéletben látják a szakemberek, mondván: az ezredforduló óta a mindenkori politikai elit a választási győzelemre, és nem az ország hosszú távú sikereire épít. Kimutatták, hogy még az intézményrendszerbe vetett bizalom is a pártállástól függ, ami a ciklikusan ismétlődő kádercserékre is visszavezethető.

A kutatók szerint a magyar társadalom képe egy olyan piramisra emlékeztet, amelynek alsó rétege kiszélesedik, a felső része pedig szűkül. Semmiképp sem olyan, mint amilyen kép az emberek fejében él, ami egy fordított T betűre hasonlít, azaz alul széles nyomor, egy szűk középső és felső réteggel. Ez utóbbi egy konfliktusos, bizalomhiányos, antagonisztikus társadalomkép, amely a volt szocialista országokra jellemző.  Annyiból hat a valóságra, hogy ez a fajta társadalomkép egy jelentős állami újraelosztás igényével jár együtt.

A hazai túlpolitizált közállapotokat tekintve nem mellékes körülmény, hogy hetven támogató két hét alatt adakozta össze a Társadalmi riport legújabb kötetéhez szükséges összeget – mivel 2012 óta ennek a tudományos kiadványnak az állami támogatását is megvonta a kormány. A Tárki által a rendszerváltás óta kiadott kötet kétévente ad képet a magyar társadalom helyzetéről a statisztikai adatok elemzése alapján. Célja többek közt a tényalapú politizálás elősegítése, objektív kép alkotása az adatok alapján arról, hogy merre tart az ország. A Társadalmi riportot más uniós országokban is rendre elkészítik, mindenütt állami forrásból – nálunk közösségi finanszírozás kellett a szükséges hatmillió forinthoz. Összevetésképp, a mostani Deutsch Tamás-féle internetes közvélemény-kutatásnak csak az elindítása 20 milliós kiadást jelentett, nem beszélve a korábbi nemzeti konzultációk milliárdos ráfordításairól.

Forrás: hetek.hu

Hozzászólás írása